Dr. Hermann Gábor 

Fogszabályozó szakorvos, alvásfogorvos, egészségközpontú fogszabályozás-specialista blogja

Ujjszopás leszoktatása

Cuki szokás vagy komoly probléma? Milyen hosszú távú következményei lehetnek az ujjszopásnak? Hogyan szoktathatjuk le róla a gyermeket? 

Dr. Hermann Gábor 

Fogszabályozó szakorvos, alvásfogorvos, egészségközpontú fogszabályozás-specialista blogja

Ujjszopás leszoktatása

Cuki szokás vagy komoly probléma? Milyen hosszú távú következményei lehetnek az ujjszopásnak? Hogyan szoktathatjuk le róla a gyermeket? 

Az ujjszopás változást okoz a fogazaton

Kevés cukibb látvány van annál, mint kisgyermekünket látni, amint a kis rongyot, babát cipelve sétál a lakásban és közben kis ujjacskáját szopja. Az aggodalom csak akkor ér el minket, amikor feltűnik, hogy változást látunk a fogacskákon, vagy éppenséggel a védőnő, fogorvos, vagy egy ismerős a fülünkbe teszi a bogarat – hosszú távon ez nem tesz jót a fogaknak, jobb lenne leszoktatni gyermekünket az ujjszopásról. A probléma ekkor kezdődik, mert bár van néhány ismert módszer, gyermekünknél egyik sem jön be.

A fogorvosi rendelőben gyakran találkozunk ezzel a kérdéssel: Mi az a módszer, ami tényleg működik? Szerencsére van megoldás. Mielőtt erre rátérnék két fontos kérdésről beszélek, azaz ennek a blognak 3 része van. A harmadik lesz módszer. Az első kérdés, hogy valóban okoz-e mellékhatást, ha a gyermek sokáig szopja az ujját.

Az ujjszopás mellékhatásai

Természetesen mindig vannak kivételek, ezzel együtt a szakma egységes abban a tekintetben, hogy az ujjszopás (és a cumizás) idővel létrehozhat olyan változásokat a szájüregen belül és az arcon, melyek már nem alakulnak vissza, ha leszokik a gyermek erről a szokásról.

Egyéni különbségeket is figyelembe véve általában 3-4 évesen már látszanak a mellékhatások. Az egyik leglátványosabb a felső fogak előre állása (pontosabban relatív előre állása, mivel ennek része az alsó állcsont hátra maradása is).

Ennek részeként a felső fogív beszűkül és az alsó tej metszőfogakon torlódás alakul ki. A kevésbé látható változás az, amikor a nyelésnél az alsó ajak “behúz’ a két fogsor közé, azaz az előre álló felső és hátrébb levő alsó metszőfogak közé kezd beszokni. Ennek részévé válik a nyelv helyzetének változása, azaz a beszédkor és nyeléskor a nyelv ki-ki kacsint a fogsorok között, un. nyelvlökéses nyelés alakul ki. Ráadásul, mindezek mellett ha jobban megfigyeljük az lesz a feltűnő, hogy egyre többet van nyitva a gyermek szája, a légzéshez nem az orrát, hanem a száját használja. 

Nem azt állítom, hogy minden előre álló fogú, szájlégző gyermek ujjszopás miatt alakul ilyenné, de az ujjszopás nagy eséllyel létrehozza, vagy rásegít erre a folyamatra. Összefoglalva, sok okunk van arra, hogy arra buzdítsuk a szülőket, hogy tegyenek kísérletet a szokás megszüntetésére.

Kell-e, szabad-e az erőszakos leszoktatás?

Nagyon is ismerjük azt a szenvedést, ami egy szokás megváltozásával jár. Ez igaz a felnőttekre is, gondoljunk a dohányzásra. Amikor belevágunk egy hasonló folyamatba a gyermekünknél, hasonló lesz a folyamat. Egy hosszú ideje fennálló beidegződést szüntetünk meg. Ráadásul, ez a szokás egyfajta lenyugtatás része. Nem tudatosan teszi be az ujjat, hanem minden figyelem nélkül már ott is van. Van olyan amikor már az anyaméhben is bent van az ujj a szájban. Azaz, kemény dió. Ráadásul, sokszor halljuk, hogy mivel ez egy megnyugtatás része, nem teszünk jót a gyermekkel, ha erőszakkal leválasztjuk. Ezzel a megközelítéssel vitatkoznék. Az alapvetés, hogy van egy szokás, ami nem tesz a gyermeknek jót hosszú távon. Bízhatunk abban, hogy magától abbahagyja, de mivel nincs erre garancia, megfontolandó, hogy mivel veszítünk többet. Az esetleges kihívásokkal a leválasztás folyamatában, vagy a mellékhatások kezelésével és a megváltozott fogazat és arc önértékelésére való hatásával?

A leválasztás folyamata nem lesz egyszerű

A leválasztás lehet kihívásokkal teli. A potenciális pszichológiai hatásokon nagyot tudunk segíteni, ha nem azzal kezdjük a leszoktatást, hogy szidjuk a gyermeket és az ő hibájának állítjuk be. A népi gyógymódok összesen nem okoznak annyi traumát, mint az amikor a szülő szidja a gyermeket azért mert nem hagyta abba az ujjszopást.

Azaz, azt gondolom, hogy igenis el lehet indulni ezen az úton és jól összerakva az eszközöket aránylag hamar út tudunk jutni a leválasztás folyamatán.

Mi a jó módszer?

A “népi gyógymódok” nagy része arra irányul, hogy kellemetlenné, vagy lehetetlenné tegye az ujj jelenlétét a szájban. Azaz, a késztetés jön, de vagy van egy kesztyű a kézen, vagy keserű lakk, vagy ezek kombinációja. Sok gyermeknél ezek a módszerek működnek is. Van mégis néhány eset, ahol jól jön még egy szint. Itt segíthet a fogszabályozás. Az elmúlt években kifejlesztettünk egy aránylag egyszerű eszközt. Ez egy olyan készülék, ami be van ragasztva a felső fogakra.

 

A nyelv számára nem okoz problémát, a gyermek beszélni és rágni is könnyen tud vele. Mégis van egy olyan rész, ami megváltoztatva a bejáratot és az ujj korábbi helyét, vagyis elveszi a kényelmes érzetet. Általában már az első hónapban megváltozik a szokás, ezzel együtt 3 hónapot tartjuk bent a készüléket. A legideálisabb, ha mindeközben elindul egy olyan gyakorlás (tréningprogram) ami a nyelvet felszoktatja a szájpadlás terébe. Ugyanis az a stimulus, amit az ujj adott (folyamatosan érintve a szájpadlást) elmarad és érdemes a nyelvet felszoktatni a szájpadlás terébe. 

A HermannOrtho-ban mind az ujjszopás leszoktatással, mind a nyelv felszoktatásával foglalkozunk.

Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot!

E-mail:

info@hermannortho.hu

Rendelő:

1036 Budapest, Bécsi út 85.

Rendelési idő:

Hétfő: 09:00-14:00

Kedd: 09:00-19:00

Szerda: 09:00-17:00

Csütörtök: 09:00-19:00

Visszahívást kérek!

ingyenes videó

A videó címe

Add meg a keresztneved és az e-mail címed, aztán már küldjük is neked a videót!