Menü
ÁLLKAPOCS ÍZÜLETI PROBLÉMÁK ÉS FOGSZABÁLYOZÁS
Az állkapocs ízületi probléma, valójában egy gyűjtő kifejezés. Volt már valaha arcfájdalmad? Vagy nyakfájdalmad? Csikorgatod a fogaidat?Akkor Te is érintett vagy, vagy érintett voltál ebben a témában. Ugyanis ezek is beletartozhatnak ebbe a nagy gyűjtő kategóriába.
A klasszikus problémák, amikről egy kalap alatt beszélhetünk a teljesség igénye nélkül a következők lehetnek:
- Állkapocs ízületi hangjelenségek (kattogás, zörej..)
- Állkapocs ízületi fájdalom
- Állkapocs ízületi mozgás-beszűkülés, szájnyitási korlátozottság
- Fogszorítás
- Fogcsikorgatás
- Arcfájdalom
- Fejfájások egyes fajtái
- Nyakfájdalom
- Bizonytalan, és nem beazonosítható fogfájdalom
- Füldugulás, fülfájdalom ami mögött nincs gyulladásos ok
- Fülzúgás
Azaz, elég sok embernek van ilyen, vagy olyan tünete, ami összekapcsolható az állkapocs ízülettel és a környező izmok, csontok világával. A nők hajlamosabbak ezekre a tünetekre, és az előfordulási arány a tünetektől függően a társadalom 5-40 százalékát érinti.
Nagyon sok olyan konzultációm van, ami a következő módon indul:
Valójában elégedett vagyok a fogaimmal, mosolyommal, de van állkapocs ízületi problémám és a fogorvosom azt mondta, hogy fogszabályozásra van szükségem, hogy megoldódjon.
A nagy kérdés az, hogy van-e ezekre a tünetekre megoldás és abban milyen szerepe van a fogászatnak, fogszabályozásnak? Azaz, valóban szükséges a fogszabályozás? Tényleg megoldás a fogszabályozó kezelés az állkapocs ízületi problémákra?
A rövid válasz: NEM
A hosszú válasz több részből áll.
- Az állkapocs ízület anatómiája. Az állkapocs ízület a fül előtt található kapcsolódási pont, amin keresztül az állkapocscsont és a koponya találkozik. Az állkapocs-ízület egy nagyon érdekes része a testünknek. Az állcsont két ízületen keresztül kapcsolódik a koponyához. Nagy általánosságban mondhatjuk, hogy az állcsont végül is a kétoldali ízületen és a fogazaton keresztül támaszkodik fel a koponyára, amikor a rágóizmok összezárnak. Ha valakinek kialakul egy olyan problémája, ami az ízülethez kapcsolható, akkor felmerülhet a fül-orr gégészeti vonal, a fejfájás és egyéb tünetek miatt a neurológiai vonal, de a fogászati kapcsolat is. Az elmúlt évtizedekben nagyjából a fogászat vette magára ezt a témakört. A fogászati megközelítés alapja a fent említett tény, hogy az állcsont az ízületeken keresztül mozog, de a fogazat támaszt fel, amikor összecsukjuk a szánkat. Azaz, a koncepció lényege az volt, hogy ha valami nem jól működik az ízületekben, az a fogazat megváltozása miatt alakul ki. Évtizedeken keresztül keresték az állkapocs ízület ideális állapotát és különböző mérési eljárásokkal igyekeztek rájönni, hogyan kell állni a fogaknak és a harapásnak ahhoz az ízületi beálljon az ideális anatómiai helyzetébe. Ebben a megközelítésben valóban logikus volt, hogy a harapás megváltozásában a fogszabályozásnak is szerepe volt.
Ez a koncepció azonban sajnos nem vált be. A mai napig nem tudott az állkapocs ízülettel foglalkozó szakma egységes álláspontot kialakítani arról, mit is nevezhet ideális anatómiai állapotnak, hol is van az ízület ideális helye. A fogászati sínek, becsiszolási módszerek sikeraránya meglehetősen alacsony. Ráadásul nagyon sok állkapocs ízületi páciensnek anatómiailag tökéletes harapása van, soha nem volt fogászati beavatkozása, mégis kialakulnak a tünetek. Nem is logikus, hogy akkor miért kellene megváltoztatni bármit is a harapásán.
2. A mai napra a legtöbb, amit ma tudunk az állkapocs ízületi problémák okáról, hogy egy multifaktoriális probléma, azaz több tényező egyidejű fennállása szükséges a tünetek kialakulásához. Ebben a harapás csak egy tényező a sok közül. Ennek megfelelően a megközelítés megváltozott. Nagyon sok előadás hangzik el úgy, hogy az állkapocs ízületi problémára a különböző fogazati kezelések, a fogszabályozás önmagukban nem javasoltak, maximum egy komplex kezelés részeként ajánlottak. Ráadásul sok páciensnek éppen a fogszabályozó kezelés kapcsán alakul ki állkapocs-ízületi problémája, azaz hogyan írjunk fel egy kezelést egy problémára, melynek egyik potenciális mellékhatása maga a probléma?
3. Tehát, ez egy komplex probléma. Hogyan is ne lenne komplex? Végül is miről van szó? A páciens ízületének működésében probléma lép fel. Ha anatómiailag közelebbről megvizsgáljuk az ízületet, látni fogjuk, hogy az ízületi tok eleve izmokba van ágyazva. Ráadásul ezek a rágóizmok nem csak úgy magukban működnek, hanem egy izom-láncba vannak szervezve. Nem is véletlen, hogy akinek van állkapocs ízületi problémája annak nyakfájdalma, fejfájása is van, vagy éppenséggel nyelési problémához, vagy hátfájáshoz is kapcsolódik ez a jelenség. A mai megközelítések az izmokat ebben az összefüggés-rendszerben kezelik. Azaz, egy manuálterapeuta, aki az egész test összefüggéseit átlátja és kezeli, sokkal sikeresebb lesz, mint egy sín-terápia önmagában.
4. Ebből adódik, hogy az állkapocs ízületi problémakör megoldása nem fogászati, azaz a fogászat, fogszabályozás szerepe sokkal kisebb lesz a sikeres kezelésben. Alapvetően a száj-, nyak-, fej izmainak egyensúlyát kell beállítani. Ebben két nagy terület sikeres. A testkezelésekben a direkt test-terápiák, mint manuálterápia, vagy kötőszöveti lazító terápia lesz az egyik alap. A másik sikeres terápia a tréningek világa, melyekben a páciens átprogramozza a rágásban, nyelésben résztvevő izmokat. Teljesen logikus is (a szakirodalom alá is támasztja), hogy amikor a páciensnek kialakulnak a tünetek az többnyire valamilyen lelki stressz, vagy kimerültség játszik szerepet, azaz a test kibillen egyfajta egyensúlyi helyzetéből. A tréning feladata, hogy visszaerősítse a test egyensúlyi állapotát, és újra programozza a nyelés, rágás izmait. Csakúgy mint a horkolás esetében.
5. A kérdés az, hogy akkor mi a fogszabályozás szerepe az állkapocs ízületi terápiában? Természetesen vannak olyan esetek, melyekben van fogászati komponens. Foghiányok, harapás-kényszerhelyzetek kimerítik a test kompenzációs képességét. Azaz, amikor egy állkapocs ízületi problémás páciens felkeresi a fogszabályozó rendelőt, azt kell megvizsgálni, hogy a harapás, a fogazat állapota mennyire billenti ki a rágószervet egyensúlyi állapotából. Ugyanakkor nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a fogászati kezelés, fogszabályozás ilyen esetben is maximum a csapat-kezelés része. A páciens problémája nem a fogazati változás miatt fog elmúlni (csak nagyon szerencsés esetben). Azaz a fogszabályozó kezelést be kell illeszteni a csapat kezelésébe.
Ez alatt, ha szükséges egy ideiglenes sín stabilizálhatja a harapást. Majd ha a tünetek csökkentek, megszűnnek, indulhat a fogszabályozás azzal a céllal, hogy a harapást véglegesítse abban az állcsonti pozícióban, ami test számára ideális egyensúlyi helyzetet jelent.
Dr. Hermann Gábor
