Mit tesz egy autógyár, ha a biztonságosnak vélt új modelljéről kiderül, hogy nem is annyira biztonságos?
Képzeljünk el egy olyan helyzetet, hogy egy autógyár éppen bemutatja a legújabb modelljét! A modell egész jól fogy, és a bemutatás után nem sokkal a nemzetközi és független ADAC törés-tesztet végez az autóval. Ekkor jön a hidegzuhany. A biztonságos autóról kiderül, hogy az elvárt 5 csillag helyett csak 3-at kap. A biztonságosnak vélt autó nem is képes annyira megvédeni az utasokat, mint amennyire hitték.
Hatalmas csalódás az autót vásárló vevőknek, az egész piacnak.
Mit tehet ilyenkor az autógyár a tekintély megvédése érdekében? Visszahívja a modellt, de legalábbis azonnal fejleszti az autót, és új teszten bizonyítja, hogy javult a biztonság. Logikus, ugye?
Nos nézzünk egy másik példát!
Vegyük a fogszabályozást és azt a kezelés-tervezési dogmát, ami a következő módon szól: A leggyakoribb fogszabályozási eltérés a fogak torlódása. A torlódások esetében általában fogat kell húzni, mert csak ezzel a módszerrel biztosíthatjuk, hogy a fogak és a harapás a kezelés végén ne mozduljon vissza. Ezt hívják stabilitásnak. Azaz, a foghúzás azért szükséges, hogy a kezelés végeredménye stabil legyen. Természetesen a foghúzásnak más oka is lehet, de az egyik leggyakoribb érvelés a stabilitás. A foghúzás nélkül készült fogszabályozás után a torlódás könnyebben visszaalakul, amíg a foghúzással járó kezelés stabilabb.
Ez a szemlélet él több tíz éve, fogak millióit húzták ki, sőt húzzák ki a mai napig világszerte.
Nos a rossz hír az, hogy ezeket a fogakat ebben az értelemben teljesen feleslegesen húzták ki.
A helyzet az, hogy ennek a dogmának a cáfolata nem is új. Az amerikai Washington State University-n professzor Little és csapata már a 90-es években elvégezték azokat a vizsgálatokat, melyek során befejezett fogszabályozó kezeléseket vizsgáltak. Több évvel a kezelés után azt vizsgálták, hogy mennyire marad stabil a végeredmény… A vizsgálat lehangoló. Sem a foghúzással járó, sem a foghúzás nélküli kezelések nem maradnak stabilak. Ebben ráadásul a bölcsességfogak kinövése sem befolyásoló tényező. A stabiltásra még más bejegyzésekben visszatérek.
Jelen esetben viszont megállapíthatjuk, hogy jelenkori a fogszabályozó kezelések eredménye nem stabil. Azaz, ha szeretnénk az elért eredményt fenntartani, akkor élethosszig tartó helyfenntartó készülék viselése szükséges.
Ezt a tényt még aránylag könnyebben fel lehet dolgozni. Az a páciens, aki hónapok munkáját fektette egy sikeres kezelésbe, és nem kevés pénzt áldozott rá, felvállalja, hogy esténként egy helyfenntartó készüléket visel.
Ennél égetőbb viszont a kérdés:
Sehol.
A mai napig egyetemek, professzorok, tanfolyamok továbbra is ugyanezt a dogmát tanítják:
“A foghúzás azért szükséges, mert az a stabilitás kulcsa.”
Nagy dráma ez a szakmai hitelességnek, nagy dráma ez a pácienseknek.
Egészséges fogak milliói hullanak el egy elavult és érvénytelen dogma miatt.
Ráadásul nem csak ez az egyetlen tévedés, ami miatt sokkal agresszívebb kezelések történnek a fogszabályozásban. Ezekre ugyancsak kitérek még.
Ideje lenne a szakmai megújulásnak.
Ideje lenne átgondolni, hogy akkor mi alapján tudjuk eldönteni, hogy mi is a megfelelő kezelés egy páciens számára.
Ezért is írom önöknek ezeket a bejegyzéseket.
Dr. Hermann Gábor
Bár azt gondolnánk, hogy felnőttkorban már lehetetlen sebészet nélkül a keresztharapást kezelni, szerencsére nagyon sokszor ez a harapási forma ugyancsak egy állcsont-kényszerhelyzet része. Felnőttkorban a keresztharapás korrekciója leginkább a fogíny visszahúzódása, arc aszimmetriájának esztétikai vonzata, vagy állkapocs ízületi probléma miatt merül fel.
A HermannOrtho Fogszabályozás kidolgozta azt a nemzetközileg is különleges programot, amely nem csak a fogazati keresztharapást kezeli sikeresen, hanem a fogívek szűkületével és az arc fejlődésével, alvásminőséggel is foglalkozik. Ez az un. Egészségközpontú funkcionális fogszabályozás. Az egészségközpontú kezelés sikeresen ad választ a felnőtt, vagy serdülőkori alvás és állkapocsízületi problémákra is.